AzEszter blogja

Engedjétek meg, hogy itt adjam közre NNelli bejegyzését a Szibetről.

Aktuális és égető témának érzem, remélem, minél többen elolvassák majd!

Fogadjátok nyitott szívvel. A Dalai Láma érkezéséig nincs új poszt a blogomon, ez a bejegyzés legyen most az irányadó és remélem, a következő hetekben idelátogatókat talán itt-ott megérinti majd.

Szívből kívánom.

"

Nagyszerű esemény közeleg Magyarországra, Őszentsége a XIV. Dalai Láma hazánkba látogat, a Papp László Arénában, és ami az esemény nagyságát is jelzi, tanítást és beavatást is ad. Őszentsége szinte minden nyugaton tett látogatása alkalmából jelzi, hogy nem kell áttérni a buddhizmusra, ő nem téríteni jön, hanem beszélni az ősi tudásról, és mint egyébként is megjegyzi egyik könyvében: " Az én vallásom a szeretet".

A beavatást is ilyen szempontból kell néznünk, hiszen Csenrézi bölcsességét próbálja a nyitott hallgatóknak átadni, ki nem más, mint az Együttérzés Buddhája, s ki lehetne erre alkalmasabb átadó, mint Csenrézi megtestesülése, maga a Dalai Láma. Azt hiszem fölösleges ecsetelni, hogy ez milyen boldog, és örömteli esemény még azok számára is, kik nem járatosak a buddhizmusban, vagy nem is hívők, ez mind nem számít, hiszen jelenléte az ő számukra is áldás és spirituális életüket gazdagító, felemelő esemény.

Akkor pedig jöjjön a feketeleves. Országunk miniszterelnöke a hírek szerint "kitér" a Dalai Lámával való találkozás elől. (Vicces, kitérni egy Buddha elől...) Az ünnepi asztalra így sajnos oda nem való dolgot helyeztek nekünk, hogy igazán finoman fogalmazzak. Félre politika, itt egy olyan dolog történt, amit most spirituális szempontból vizsgáljunk meg. Nagyon jól tudjuk mi az indok, hogy a nemzet gazdasági érdekei most ezt kívánják meg. Ez sajnos egy olyan mondat amit nem tudunk felülírni, de csak gazdasági szempontból nem.

Spirituális szempontból azonban itt egy lehetőség elvesztése előtt állunk, s már tekinthetjük tulajdonképpen elvesztett kincsnek. Elveszítettük azt a belső kincset, amit szabadságnak, önbecsülésnek, a szó jó értelmében vett büszkeségnek, nemességnek tartunk. (Azért írom többesszámban, mert demokratikusan megválasztott kormányunk vezetője, az államfőnk teszi ezt, nemzeti karmánk ívét egyúttal meghatározva.) Szembefordulunk gazdaságilag az IMF-fel, (Európával, ahova - milyen irónikus - Szent István még az addigi hitrendszert is feladva, üldözve tartott) s most eleget teszünk a kínai nyomásnak, ahol az emberi és természeti értékeket lábbal tiporják a gazdaság főszereplői, mert tőlük várjuk a gazdaságunk megsegítését, feledve és feladva minden európai értéket.

"Magyarországnak is tudnia kell, hogy bár európai uniós tagországként nyugati zászló alatt hajózik, a világgazdaságban ma keleti szél fúj." Szóval ez az indok - régi magyarok ezt egyszerűen csak köpönyegforgatásnak nevezték.

Nem haladhatunk el szó nélkül emelett. Egy nemzetnek nem csak gazdasági érdekeltsége van, hanem spirituális iránya és érdeke is. Ezt természetesen a mai politikai elitünk igen kevés szereplője érti meg. Nekünk kell egyre tudatosabbnak lennünk, egyre nyitottabban gondolkoznunk, minél többünknek. Nem csak egy embernek, hanem csoportnak, nemzetnek, és az emberiségnek is van karmája.

Mi azt hisszük, csak most élünk. Az az ember, aki ideérkezik tanítani minket, TUDJA, hogy nem. Végtelenül fontos lenne, hogy nagyobb távlatokban, globálisabban gondolkodjunk mi is, és a vezetőink is. Követnünk kellene eddigi történelmünket, megvizsgálni, hogy gazdasági érdekből félelemből hibásabbnál hibásabb döntéseket hoztak a régi államfők, mindig a vesztes oldalra állítva az országot, ráadásul olyan oldalra, ahol a humánus értékek mindig háttérbe kerültek. Itt lenne a lehetőség, hogy egy Államfő egyszer a spirituális értékeket előtérbe helyezve döntsön. Ezzel egy időre lehet, hogy gazdaságilag kissé háttérbe szorítaná az országot (bár hosszú távon így sem hinném, hiszen bármilyen kicsik vagyunk, az érdekek mindig kölcsönösen összefüggenek) de az emberekben elültetne egy kis hitet, egy kis önbecsülést, amiből mostanában igen kevés van.

Ebből azonban most az emberek csak azt érzik, hogy mi egy kis szerencsétlen ország vagyunk, mindennek és mindenkinek kiszolgáltatva. Ha ezt érezzük - így is lesz. Megtörve leszünk, és legyőzve. Ez a karma törvénye. Ki mit akar megélni. Biztos, hogy ezt akarjuk? Azt hisszük, mi nem sokat tehetünk ebben a dologban. Ami most a dolgunk, legalábbis azoknak, akik egy kicsit is tovább képesek számolni kettőnél, akiknek ez a helyzet lehetőséget ad, hogy meghatározzuk helyünket az emberiségben, a világban. Mondhatnám banálisan, eldönthetjük, hogy a sötétség, vagy a világosság oldalára állunk.

Ne adjuk fel a belső, lelki szabadságunkat, tegyük erős, büszke néppé a magyarokat, amilyenek voltunk! Egy vad-szabad lelkű nép, aki kilőtt nyíl, összekötő erő kelet és nyugat között. Váljunk igazi bölccsé, legyünk képesek közvetíteni a spirituális értékeket nyugat és Kína felé. Tanuljunk a belső szabadságról is a tibetiektől, kik a börtönben nem imádkozhatnak, nem énekelhetnek, nem gyakorolhatnak, s nem birtokolhatják szellemi vezetőjük képét. Mivel azonban tudatuk szabad, titokban a lerágott körmükből készítenek malát, titokban gyakorolnak, s ahol Csenrézi képe van, ott van számukra a Dalai Láma is. Fele ekkora elszántsággal is eldönthetjük, és meghatározhatjuk mi is, milyen értékek mozgatnak minket, és ha tehetjük, hangot is adunk véleményünknek. Ki-ki olyan erősen, amilyenre képessége futja, nem az a fontos, hanem a döntés, és a szándék. Ezáltal karmikusan olyan útra terelhetjük magunkat, aminek hosszú, akár több inkarnáción átfutó íve van, melyen minden cselekedet érett édes gyümölcsként hullik kosarunkba.

Akik eljutnak A Bölcsesség Óceánjának Csenrézi átadására, pedig próbáljanak minél jobban megnyílni az együttérzés magjának elültetésekor, hogy minél termékenyebb talajra hulljon az a mag, s gyönyörű növényként kinek-kinek képessége szerint virágozzon, minden élőlény örömére és hasznára. Jézus is hiábavalónak tartotta a mag kősziklára való szórását, ne felejtsük!

Tanításul pedig álljon itt egy videó, mely tartalmazza a Dalai Láma magyarokhoz intézett üzenetét, és érdekes módon kiemelten fontosnak tartja benne megkérni a politikusokat is, hogy gondolkodjanak távlatokban. Neki pedig igazán hihetnénk, ha már másnak nem is, hiszen mégis csak ő a Bölcsesség Óceánja, jelen korunk igazi élő Buddhája..."

Régóta készültem már erre a receptre.
Őszentsége, a XIV. Dalai Láma hamarosan Magyarországra érkezik, sok-sok év után újra. Örömteli esemény ez még olyanoknak is, akiknek nem feltétlenül van kötődése Tibethez vagy a buddhizmushoz. Valamilyen módon sokan készülnek is erre - és mi mással készülhetnék én - többet között -, mint hogy főzök.
Sokat kutakodtam a neten, és közben rátaláltam néhány tibeti ételt felvonultató oldalra is. Többször botlottam bele a momo névbe, amiről egyáltalán nem tudtam, hogy mit jelent, de amikor megemlítettem Mrs. Smithnek, ő persze rögtön rávágta, hogy: "-...ja, olyan kis gőzölt batyuk, tudom!"
Kicsit jobban belemélyedtem a dologba, kiderült, hogy tulajdonképpen a momo elviekben hasonló, mint a gyoza, az ebi shumai, a dim sum és az összes hasonló elven készülő batyu. Ezek aztán készülek mindenhogyan, riszlisztból, mungóbablisztből, sima lisztből, töltik őket édessel, sóssal, még csirkelábbal is, aztán vagy gőzölik, vagy forró olajban ropogósra sütik, vagy levesben főzik...hát, lehetne sorolni.
A momo a tibeti, nepáli vidékre jellemző. Létezik belőle természetesen nem vegetáriánus változat is, a variációknak száma sincs.
Ez a recept itt pedig a Dalai Láma kedvence. Olyannyira, hogy a neten több helyen is úgy található meg, mint Tenzin Gyatso, a XIV. Dalai Láma momója - a receptje pedig tőle származik. Nagyon megörültem neki, hiszen, mi más lehetne méltóbb, mint Őszentsége kedvenc ételét az asztalunkra varázsolni?
Így ajánlom e receptet mindazoknak, akiket bárhogyan is, de megérint a Láma látogatása, személye, mondanivalója.
Valójában egy egyszerű étel, mégis átmelenget.
Még a szívet is.

pH besorolás: közepesen lúgosít
Gyerekekkel kiváló szociális elfoglaltság a batyuk töltögetése - a batyuk formázását még bizony nekem is gyakorolnom kell.
Kb. 50- 60 darab lesz ebből a mennyiségből, ha nem esszük meg mind, a maradék lefagyasztható.

Hozzávalók 6 személyre:

A tésztához:

• 1 kg liszt
• kb. fél liter víz

A töltelékhez:

• 1 kg krumpli
• 3 nagy fej hagyma
• 30 dkg gomba
• 20 dkg reszelt parmezán, grana padano vagy ezekhez hasonló száraz, sós sajt (jak sajt nem volt a boltban...)
• 1 csokor koriander vagy petrezselyem - de egy kis koriander akkor is kell bele
• só, bors
• 1 tk pirospaprika

A leveshez:

• 2 liter zöldségalaplé (végszükség esetén kockából)
• 1 nagy fej hagyma
• 4 szem paradicsom
• 1 csokor koriander vagy petrezselyem
• só (ha szükséges)

A mártogatós:

• 5 ek szójaszósz
• 1 tk chilipaszta (lehet Erős Pista is)
• 1 tk rizsecet vagy 5%-os almaecet

Elkészítés:

1. A lisztet a vízzel összegyúrjuk. A vizet fokozatosan adjuk hozzá addig, amíg egy közepes keméynségű, rugalmas tésztát kapunk. Tegyük félre letakarva állni.
2. Közben készítsük el a tölteléket. Hámozzuk meg a krumplikat, kockázzuk fel, és sós vízben főzzük puhára. Ha megpuhult, szűrjük le és még melegen törjük durvára.
3. Egy serpenyőben pirítsuk meg az apróra vágott hagymát, adjuk hozzá az az apróra vágott gombát és pirítduk így néhány percig. Zárjuk el alatta a gázt és keverjük bele az apróra vágott koriandert vagy petrezselymet. Ezt az egészet keverjük hozzá a krumplihoz.
4. Vegyük elő a tésztát: lisztezett kézzel csípjünk belőle diónyi darabokat és liszetezett felületen nyújtsuk ki vékonyra, kb. 10 cm átmérőjűre. Tegyük a tenyerükbe, tegyünk a közepébe egy púpos kiskanálnyi tölteléket és szépen szedjük fel körbe a szélét, amíg körbe nem érünk és össze nem tapad. Ha ezzel nincs kedvünk bíbelődni, egyszerűen félbehajtva tapasszuk össze. Lisztezett felületre tegyük őket, különben odatapadnak.
5. Főzzük őket gőzölőedényben 15 percig. Ha ilyen nincs, serpenyőben, fedővel letakarva, kevés vizet aláöntve párolhatjuk készre őket.
6. A leveshez olajon pirítsuk meg a hagymát, vágjuk rá a meghámozott paradicsomot és öntsük fel az alaplével. Vágjuk bele a koriandert és a petrezselymet, sózzuk.
7. A batyukat a levessel/levesben tálaljuk. Kínálhatunk még mellé chilis szójaszószt is mártogatósnak. A hozzávalóit csak keverjük el.

Ez megint egy ásítozós cikk lesz.

Majdnem minden nemzetnek megvan a saját levese, amire esküszik. Az, amitől még a holtak is feltámadnak, az, amit influenza idején diktálnak az emberbe, az amiből ha benyelsz egy kanállal, még a lábujjad vége is bizseregni kezd egy fagyos napon egy vékony talpú cipőben.

A leves. Nekünk húslevesünk van. Nekik Tom Kha-juk. Sokféle. Legalább annyira jól ismert távol-keleti körökben, mint azok a thai ételek otthon, amikről azt hisszük, hogy eredetiek és elsősorban plázákban kotyvasztják.

Most leszögezem: nem, nem egyszerű beszerezni az alapanyagokat, de nem is azért került fel, hogy felváltsa a vasárnapi húslevest. Egyszerűen azért, mert szeretjük és helye van itt nálam.

A tom leveseknek alapvetően két variációja ismeretes: a kókusztejjel és a vízzel főtt.

Abban azonosak, hogy 3 fő fűszernövény beforralásával készülnek. Mert mit is jelent a Tom Kha?

A tom azt jelenti forralni, a kha azt jelenti galangal, a gai pedig jelen esetben a csirke.

A galangal egy gyömbérhez kinézetében és ízében hasonló fűszer, de ennek íze kevésbé intenzív a gyömbérénél és kissé citrusos jellegű. Gyömbérrel ne helyettesítsük ennél a levesnél. A levesbe karikákra vágva főzik, ám főzés után sem ehető. Illetve lehet próbálkozni vele, de nem érdemes. Emellett mérgező is ipari mennyiségben fogyasztva.

A citromfű nem az itthon ismert citromfű. Az ázsiai citromfű, citronella vagy fenyérfű néven is ismert. Úgy néz ki, mint az újhagyma. Főzés után ezt sem lehet megenni. Mielőtt az ételbe tesszük, érdemes kicsit megklopfolni és 10 centis darabokban vagy egyben az ételbe főzni.

A kaffir lime levél a harmadik szereplő. Ez egy Távol-Keleten honos lime (zöld citrom) levele, ételekbe főzve elképesztő citrusos beütéssel. Szárítva is kapható, ha frissen jutunk hozzá fagyasztva tárolható. Meg most nagyon divatos mindenhol használni...

Negyedik összetevő a kókusztej. Érdemes dobozosat venni, nem konzervet, ha kapunk. Ha mégis konzerv sikerül belőle, akkor ne 1:1 tegyünk hozzá vizet, hanem 1:1,5 arányban, mert a konzerv fajta mindig sokkal sűrűbb. Ez a fajta dobozos itt például nagyon jó.

Emma segítségemre volt és leírta, hol szokta beszerezni az alapanyagokat:

http://azsiabt.kernel.hu/component/option,com_virtuemart/Itemid,31/vmcchk,1/

http://www.thaishop.hu/

No, ebből lesz a leves. Néhány variációja például a tom kha thale (tenger gyümölcseivel), tom kha het (gomba) vagy a tom kha taohu tofuval. Vagy a tom yum, ami rákkal készül és kókusztej nélkül.

A tom kha elkészítésének természetesen sok módja ismeretes, és mindig próbálkoznak a régi recept kicsit másabb köntösben való megjelenítésével. Itt kell megjegyeznem, hogy végleg kiszerettem Chili&Vaníliából, aki szerint a Tom Kha-t nem szabad forralni, amikor a kókusztej benne van, mert az kicsapódik...Hát, nem tudom, én bárhogyan igyekeztem, még sosem sikerült kicsapatnom azt a kókusztejet...Istenem, és ez az etalon. Hogy lehet ekkora badarságot leírni? És nem ez volt az első. Teljesen hiteltelen már az egész. Na, mindegy. Nem az én dolgom. Hiszen még főzni sem tudok... :-D

Most a lényeg: hogyan is készítették eredetileg? Az alábbi recept Chariya edényéből származik.

Chariya Chon Buriban élt Thaiföldön. Utcai kifőzdéje volt, most egy kis büfét üzemeltet Frankfurtban. A véletlen hozott össze vele, egy Szex és New York jelenet ismétlődött meg egy étterem női mosdójában: havonta menetrendszerint érkező vendég kopogtatott be nála és nem volt megfelelő készültség a táskájában. Épp a kezemet mostam, amikor megkocogtatta a hátam és kínosan próbálta körülírni, mit szeretne. Volt nálam.

A nagy hálálkodás abban végződött, hogy hivatalosak voltunk hozzá egy akármit-választhattok-ehettek menüre.

Életem legjobb thai ételeit sorakoztatta fel. Tudni kell, hogy Thaiföldön az utcai étkezdék rejtik a legnagyobb kincseket, azokban érdemes gasztroügyben felfedezni. És bár az embernek még a verejtéke is koriander szagú lesz az első két nap után, Chariya most kérésemre még a korianderrel is csínján bánt.

És miért ne használnám fel újsütetű ismeretségemet, hogy kiderítsem, hogyan is készül helyesen a Tom Kha Gai? Felhasználtam.

Az utcákon főzött receptet olvashatjátok itt.

Nem mondom, hogy könnyű a fő fűszereket beszerezni, de ázsia boltokban biztosan hozzá lehet jutni.

És akkor jöjjön a leves. A LEVES.

pH besorolás: erősen lúgosít!

Főzés: 25-30 perc

Hozzávalók 4 személyre:

• 1 liter kókusztej
• 1 liter víz
• 10-15 db, 3 mm-es szelet galangal (a gyökér átmérőjétől függően)
• 2 citromfű
• 8 kaffir lime levél
• 4 kis thai chili
• 15 dkg laskagomba
• 30 dkg csirkehús, 1-2 órát halszószban marinálva
• 4 ek halszósz
• 2 ek lime lé
• 1 csapott ek sötét pálmacukor (vagy sima cukor)

Elkészítés:

• A kókusztejet és a vizet egy fazékba öntjük. Feltesszük melegedni. Beletesszük a galangalt, kaffir lime leveleket beletépkedjük, a citromfüvet megütögetjük és nagyobb darabokra vágva hozzáadjuk.
• 15 percig erős lángon főzzük, de azért ne fusson ki.
• Ezután kerül bele az összevágott chili, a gomba és a csirkehús.
• Addig főzzük, amíg a hús megpuhul. (15 perc)
• Ízesítjük a halszósszal, lime lével és cukorral ízlés szerint. A sóját a halszósz adja meg, így egy ponton túl, ha még sósabbra szeretnénk, ne adjunk hozzá többet, mert túlságosan erős lesz az íze. Tegyünk bele sima sót.
• Főtt basmati vagy jázmin rizzsel fogyasszuk. Tálaláskor figyelmeztessük a vendéget, hogy a kaffir lime, a galangal és citromfű nem ehető. Vagy ezeket tálalás előtt szedjük ki. Én szeretem benne hagyni.

Ez most nagyon uncsi lesz. Kb. annyira, mint az előző 148 bejegyzésem. De ez legalább rövid.

Engem is elért a kápia-láz. Szezon van, mindenhol potom áron árulják, legalábbis az itteni mércékhez képest.
Lekaptam két csomagot a polcról, mondom, még sosem csináltam.
- Én meg még sosem ettem - mondta jóuram.
Hát, így álltam neki, a saját szájízünk szerint elkészíteni.
Aztán a gnocchi tetején végezte. Remek dolog, igazán sokmindenhez elkészíthető.

pH besorolás: erősen lúgosít!

Előkészület: 10 perc

Sütés: 30-40 perc

Hozzávalók 2 közepes üvegre:

• 1 kg kápia / kaliforniai paprika
• 1 fej vöröshagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• 1/2-1 tk őrölt kömény (ízlés szerint)
• só
• bors
• olívaolaj
• ízlés szerint erőspaprikapor (kihagyható)
• 1 csavarintásnyi citromlé

Elkészítés:

1. A paprikát kicsumázzuk, kitisztítjuk a magoktól.
2. Tepsibe tesszük, és kb. fél órát sütjük, félidőben megfordítjuk őket.
3. Tálba szedjük, és letakarjuk, hagyjuk kicsit kihűlni.
4. Közben olajon megpirítjuk az apróra vágott hagymát.
5. Ha a paprika kihűlt, lehúzkodjuk a héját, a paprikahúst pedig a dinsztelt hagymára tesszük. Adunk hozzá fokhagymát, egy kevés olívaolajat, és turmixoljuk össze. Adjunk hozzá citromlevet kóstolás szerint.
6. Jócskán sózzuk, ízlés szerint borsozzuk, köménnyel fűszerezzük, bátrabbak tehetnek bele erőspaprikát.
7. Üvegekbe téve, kevés olívaolajat a tetejére csurgatva, hűtőben jónéhány hétig eláll.

• 3 dl sültpaprika krém
• 2 dl tejföl
• szükség esetén még só, bors, citromlé
• 300 g konyhakész gnocchi
• 1 jó csokor snidling
• 1 kisebb parenyica sajt

Elkészítés:

• A paprikakrémet felmelegítjük, hozzáadjuk a tejfölt, simára keverjük, fűszerezzük.
• A gnocchit sós vízben megfőzzük.
• Paprikakrémmel, az apróra vágott snidlinggel, és parenyicával megreszelve tálaljuk.

Nem, ez nem halva. Nem az a halva. Nem török, amit tahiniből készítenek és amiért kicsiként én is meg voltam veszve.
A halvának jelenleg több, mint 60 különböző elkészítési módja létezik, ennek fele Indiában honos. Ez egy indiai halwa recept, vagyis halava, ahogy különbséget tesznek a török halva és eközött.
A halwa náluk egy olyan étel - nem csak desszert - ami valamilyen gabonaőrlemény (jellemzően búzadara, de ez lehet akár keményítő is a Bombay Karachi Halwa esetében) vízzel felfőzve.
Az eredmény egy pudingszerű, édes vagy adott esetben sós, pépes étel.
Nagyon finom, nem tudnám megmondani, mire emlékeztet leginkább. Van egy tejbegrízes beütése az állaga miatt, de kicsit pudingszerű is. Édes és fűszeres, mi nagyon szeretjük.
A sima, egyszerű halwa elkészítésekor nem kerülnek bele a magvak , sem a gyümölcs. Ez a klasszikus édes halwa alap, amit aztán úgy ízesítünk, ahogyan csak szeretnénk. Kókuszreszelék, citrushéj, bármi, amihez kedvünk támad.
Ez itt a suji (szudzsi) halwa, amibe a magvak kerülnek és tettem még bele egy kis ribizlit is.
Lehet kísérletezni.

pH besorolás: erősen savasít
Erről bővebb tudnivalókat itt olvashatsz.

Főzés: 15 perc

Hozzávalók 4 főre:

Az alap halavához:

• 100 g cukor
• 4 dl víz
• 1 ek citromlé
• 120 g búzadara/gríz
• 5 dkg ghí vagy vaj

A suji halavához:

• 1/2 kk őrölt kardamom
• 1 kis marék darabolt mandula
• 1 kis marék mazsola
• 1 kis marék kesudió

A gyümölcsöshöz:

• 2 nagy marék gyümölcs

Elkészítés:

• A cukrot a vízzel, a fűszerekkel összeforraljuk, lezárjuk.
• Közben felolvasztjuk a vajat egy teflonserpenyőben. Közepes lángon melegítjük. Beledobjuk a magvakat és addig prítjuk, amíg a mazsola felfúvódik, mint egy lufi.
• Ekkor jön a dara. Kb. 10-15 percig kevergetjük, lassú tűzön, amíg szépen barnulni nem kezd. A pirított dara íze adja a lényeget, így ezt ne kapkodjuk el.
• Ha már aranybarnára pirult, hozzáöntjük óvatosan a még meleg cukorszirupot és a gyümölcsöt. Közben folyamatosan kevergetjük 2-3 percig vagy amíg be nem sűrűsödik.
• Ezen a ponton adhatunk még hozzá kevés vizet, ha hígabban szeretjük, mi sűrűn szoktuk fogyasztani.
• Lehúzzuk a tűzről és lefedve még 15 percig állni hagyjuk addig, amíg a daraszemek már nem fehérek.
• Kínálhatjuk még melegen, de lehűtve, kanalazva isteni!

Tipp:

Pontosan úgy, ahogy a tejbegríznél, a sűrűsége itt is a folyadék mennyiségével szabályozható. Ha hidegen akarjuk enni, akkor forrón készítsük sokkal folyósabbra, és így még mindig csak krémesre dagad hidegen, nem kell hozzá majd ütvefúró.

Elképesztő módon imádom a csípőset. Így amikor a minap megláttam a halmokban álló ferrari piros pepperonikat a zöldségesnél, azonnal betankoltam vagy egy kilónyit belőle. Igen. Az nagyon sok.
Azóta igyekszem felhasználni, félek lassan kapszaicin mérgezés végez velem. És ha mindez tésztával társul, akkor garantáltan addig nem állok fel az asztaltól, amíg mindet el nem pusztítottam.
Variáció pepperonira. Nagyon csípős. Fanatikusoknak. (Persze a pepperoni mennyisége változtatható.)

pH besorolás: enyhén savasít (ha durumtésztából készítjük, egyből átmegyünk lúgosítóba)
Erről bővebb tudnivalókat itt olvashatsz.

Főzés: 15 perc

Hozzávalók 4 főre:

• 4 db kisebb cukkini
• 4 közepes piros pepperoni paprika
• 4 fokhagymagerezd
• 5 dkg reszelt parmezán
• 5 dkg vaj
• 1,5 dl olívaolaj
• 2 ek balzsamecet
• 1 nagy csokor petrezselyem
• só
• bors

majdnem egy egész csomag linguine, kapacitástól és feltétmennyiségtől függően

Elkészítés:

• A cukkiniket feldaraboljuk falatnyi darabokra.
• Felaprítjuk a pepperonit és a fokhagymát.
• A tésztát feltesszük főni.
• A vajat az olajjal felmelegítjük. Beledobjuk a felaprított pepperonit, és néhány percig lassan pirítjuk.
• Rádobjuk a cukkinit, és magas lángon roppanósra pirítjuk.
• Mehet a fokhagyma is.
• A tésztát közben leszűrjük, a főzővízből kb. 1,5 dl-t a cukkinire öntünk, rászórjuk a reszelt sajtot, ráöntjük a balzsamecetet, és összerottyantjuk.
• Lehúzzuk a tűzről, belekeverjük a tésztát, megszórjuk petrezselyemmel, és kevés citromlével is megcsurgatjuk.
• Azonnal fogyasztjuk.

Tipp:

Széltében kettévágod a pepperonit, valahol a felénél. Ha megnyalod a szárhoz közel eső felet és már nagyon csíp, akkor azzal bánj óvatosan. Ha azon a részen nem csíp, vagy csak alig, akkor szoktam belehajítani az egészet.

Nekünk ez a KALÁCS, Nagybetűkkel!
Bár sokáig én voltam otthon a renitens újító, és állandóan kísérletezgettem különféle tésztákkal, most a felnőttéválás küszöbén, rá kellett jönnöm, nem véletlenül használt édesmama egyfajta, jól bevált tésztát olyan sokmindenhez. Azért, mert jó. Hiába volt a sok próbálkozás, hogy "jaj, de miért nem csinálunk ilyet meg olyat meg amolyat?", a vége mindig az lett, hogy beláttam, az a régi ásatag recept ízlik a legjobban. Ez az a recept, amit kis változtatással a fánkhoz és a buktához szoktunk használni. Ezt szeretjük igazán, és emellett nagyon jól variálható a felhasználása is.
A kalácskészítés apropója az volt, hogy felfedeztünk egy pékséget, ami itt igen nagy szó. Ehhez mérik az árait is. Egy napon jóuram megkívánt egy kis Hefezopf-ot, vagyis kalácsot, és ácsingózva nézegette a kis kakaós fonatokat.
Hát vettünk egyet. Túl azon, hogy darabja 2 euróra rúgott, még száraz is volt. Nem volt benne semmi, ami emlékeztetett volna arra, amikor édesmama kiveszi a sütőből otthon, és még langyosan a sűrűn cseppenő kakaótól, szemlehunyva nagyokat nyelünk belőle.
Aztán rájöttem, hogy tudok én kalács-receptet, de még milyet! Meg is csináltam, és azt hiszem, szavatoltam magam újabb 30 évre jóuramnál. A további halmozott 2543 év mellett... :-)
Sok szeretettel mindenkinek a kalács, ahogyan mi szeretjük!

pH besorolás: erősen savasít

Előkészület: tésztadagasztás, kelesztés

Sütés: 20-25 perc

Hozzávalók 2 közepes fonatra:

• 50 dkg liszt
• 4 tojássárgája
• 10 dkg porcukor
• 4 dkg élesztő
• 1,5-2 dl tejszín (amennyit felvesz)
• 8 dkg olvasztott vaj
• csipet só

A kakaós töltelékhez:

• 8 dkg vaj
• 8 dkg porcukor
• 1 púpozott ek natúr kakaópor
• 1 kk rumaroma
• 1 tk fahéj

A mákos töltelékhez:

• 8 dkg darált mák
• 5 dkg mazsola
• fél citrom reszelt héja
• 2 ek baracklekvár
• 8 dkg kristálycukor
• fél reszelt alma

A tetejére:

• 1 tojássárgája

Elkészítés:

• Először elkészítjük a mákos tölteléket, ez csak néhány perc. Egy kis lábasban kb. 2-2,5 dl vizet, a cukrot, a mazsolát nagy lángon sűrűre forraljuk.
• Közben egy tálba szitáljuk - lustaság esetén öntjük a lisztet. Csinálunk a közepén egy mélyedést, amibe beletesszük a sót, cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, és annyi langyos tejszínt öntünk rá, hogy a fészekből ne csorduljon ki.
• Visszatérünk a lábashoz: lehúzzuk a szirupot a tűzről, majd beleöntjük a mákot, és elkeverjük. Hozzáadjuk a lekvárt, a lereszelt, kinyomkodott almát és a reszelt citromhéjat. Ha hűlés közben elkezdene keményedni a cukros sziruptól (ha esetleg jobban elfőztük belőle a vizet), kevés víz hozzáadásával krémesre keverhetjük újra. Félretesszük.
• Ekkorra az élesztő felfutott a tálban, elkezdjük összedolgozni úgy, hogy előtte hozzáöntjük az olvasztott vajat. Lágy tésztát kell kapnunk, csak szükség esetén öntsük bele az összes tejszínt, vagy adjunk még hozzá tejet.
• Pár percig dagasszuk, majd belangyosított sütőbe tesszük lefedve fél órára.
• Közben elkészítjük a kakaós tölteléket is. (Vagy megcserélhetjük, készíthetjük most a mákosat és először a kakaóst.) Egy lábasban felolvasztjuk a vajat, a porcukrot, a kakaót, összekeverjük a fahéjjal, a rumaromával, és ezt is félretesszük hűlni.
• Ha a tészta kétszeresére kelt, kivesszük a sütőből, kiborítjuk, átgyúrjuk, és két egyenlő részre osztjuk. Mindkét felet aztán újabb 3 részre. Fogunk egy cipót, és hosszúra sodorjuk, majd kinyújtjuk laposra és viszonylag szélesre. Ezt megkenjük a mákos krém egyharmadával. Feltekerjük, mint egy hosszú szivart. Félretesszük. Ezt megismételjük a maradék két gombóccal is. Ha készen vannak a megtöltött rudak, összefonjuk őket, és tepsibe helyezzük, vagy sütőformába.
• Ugyanezt megismételjük a másik három gombóccal, ebbe a kakaós krém kerül.
• Megkenjük őket 1 felvert tojássárgájával, 20 percig még kelesztjük, majd újabb 20 perc alatt pirulásig sütjük.

Tipp:

A mák helyett használható dió is. Ebben az esetben tejjel főzzük fel, nem vízzel. Aranyszabály: a mákot vízzel, a diót tejjel. Ha fordítva csináljuk, a töltelék megkeményedik.
A megmaradt 5 tojásfehérje az Angyaltorta feles adagjához felhasználható.

Nemrég megjelentek az első hatalmas szabadföldi saláták. Amikor meglátom őket, Pavlovi-reflexszerűen a tojásos nokedli ugrik be - és onnantól nem is tudok másra gondolni. Ez felettébb bosszantó, mert nagyon utálok nokedlit csinálni. Aprócska háztartásom felszerelése közben vettem egy nokedliszaggatót. Nagyon jónak tűnt, mostanra azonban kiismertem a kis szenyát és bizony gyatra egy konstrukció. Már megvan a következő áldozat, azzal álom nokedlit szaggatni, azt mondják. És mivel továbbra sem veszem meg a hűtőpultban figyelő késznokedlit, ezért 40 fok ide vagy oda, bizony nekiálltam. Nekiálltam, hogy tojásos nokedlit csináljak a salátához. Nem ám fordítva...
És ha már nekiállok, megint csak úgy csináljuk, ahogy réges-régen nagyiék. Zsírral. Finom, lesz, rezgős, csak úgy csúszik le az ember torkán, és eszembe jutnak a kacsáink még régen otthon, Magyarországon, akik közelharcot vívtak a megmaradt, már nem épp friss nokedliszemekért és egymást kergetve rohanták körbe egy-egy szemmel az udvart. Emlékszem, egyszer átjött hozzánk a szomszéd egy nagy tál nokedlivel, ami egy bográcsozásból maradt meg. Azt mondta, a kacsáknak adná. Ki is öntöttük a földre, majd a jószágok rárepültek. Az egyikük felfészkelte magá a nokedli hegy tetejére, és önfeledten túrta a csőrével a szemeket. Nem sokkal azután, hogy kiöntöttük nekik, már egy szem sem volt belőle. A kacsák a végelgyengülés határán kifeküdve szuszogtak a fűben. Az egyik a szárnyát lógatta, a másik a lábát csúsztatta hátra. Muszáj volt lazítaniuk, hiába, nagy meló volt. És csak szuszogtak. Néha elhangzott egy gyengécske "Háp...", de inkább nyöszörgés volt.
Igen, a kacsák szeretik a nokedlit.
Hát, most se kacsa, se udvar- de legalább van saláta. Így készült az én tojásos nokedlim. Úgy, ahogyan mi esszük otthon. A klasszikus vizes-ecetes fejessaláta levelekkel.

pH besorolás: erősen savasít

Előkészület: nokedliszaggatás

Hozzávalók 6 főre:

• 1 kg liszt
• 5 tojás
• 4 ek libazsír
• 2 tk só
• kb. fél liter víz
• a kész nokedlihez fejenként 2 tojás 1 ek tejföllel elkeverve

Elkészítés:

• Nokedlitésztát készítünk: a lisztbe ütjük a tojásokat, beletesszük a szobahőrmérsékletű, puha libazsírt, sózzuk.
• Hozzáadagolunk apránként kb. fél liter vizet és addig dolgozzuk, amíg egynemű nem lesz.
• Fazékban vizet forralunk. Ebbe nokedliszaggatóval beleszaggatjuk a tésztát apránként, szűrővel kiszedjük, egy nagyobb lábasba rakosgatjuk, majd amíg meleg, erre is rácsurgatunk 2 ek olvasztott zsírt és jól összerázzuk.
• 2 tojást fejenként leütünk, elkeverünk benne fejenként 1 ek tejfölt és 1 kk sót.
• A nokedlit felforrósítjuk - mindig csak annyit, amennyit egyszerre megeszünk - és ráöntjük a tojást.
• Addig forgatjuk állandóan figyelve, közepes lángon, amíg a tojás krémesre sül a külsején.
• Azonnal tálaljuk, a hagyományos vizes-ecetes fejessalátával.

Nem vagyok oda Stahl Juditért. Mielőtt bárki azt mondja, hogy jaj, hát ez az ő receptje, ami az X. könyvben van - nem, nem az. De akkor az ötlet biztosan tőle. Nem, nem tőle. Ő is csak annyit tett, hogy lefordított egyet az interneten keringő receptekből magyarra. Aztán megsütötte és publikált egy nagyot. Ettől még nem lesz Stahl.

Ez az étel itt már akkor hódított, amikor otthon a hét vezér még nem is látszott a horizonton... Na jó, annyira nem régi. Hiszen az első camembert a XVIII. században készült el, majd láttak napvilágot az elkészítés legkülönbözőbb fajtái.
Mindenesetre  a sült camembert receptje nem új találmány, esetleg nekünk az.
A németek, franciák már rég tudják, mi a jó, sütik és eszik, tunkolják ezek mindenhogy a legkülönfélébb változatokat. Mi is szeretjük nagyon. Igazán akkor kattantam rá, amikor egyszer útban voltam autóval hazafelé Magyarországra, és megálltam Linzben az unoktestvéreméknél. Ő dobott be a sütőbe fokhagymával összetűzdelt, fehérborral leöntött sajtot. Ott, akkor annyira jól esett, hogy másfél nagyméretű camit benyomtam, ez a képen látható adag háromszorosa. Mondogattam is milyen jó, azt mondta Tündi, valamelyik otthoni celeb főzős idiótashowban látta. Na ja... Aztán utánanéztem, kiderült, hogy Magyarországon az alapötletet valóban cukrászunkból séffé lett Juditunk szolgáltatta. De nem baj, tép előre a gasztronómiánk rohamos sebességgel.
Hát, íme a sült camembert, ahogyan mi szeretjük.

Tipp:

Sok recepttel találkoztam, ahol a sajtot alufóliába bugyolálják alulról, hogy ne follyon szét...Most kérdem én: szétfolyt ez a sajt a képen? Na ugye. Nem kell alufólia. 
Azért van a camembert keményebb kérge, hogy az megfogja. Bánjunk vele óvatosan, amikor beletuszkoljuk a hozzávalókat és akkor nem lesz semmi gond.

Másik variációja ugyanennek az ételnek, hogy szadista módon megskalpolják a sajtot, teleszórják fűszerekkel és úgy sütik meg. Nem szeretem.
Elvileg előételként szevírozzák, de ultrabrutál tömény. Fejenként vacsira egy kis sajt elég lehet.

A sajtot a képen már én nyitottam ki.

pH besorolás: erősen savasít - a szenya nemespenész miatt főleg.

Előkészület: 5 perc

Sütés: 20 perc

Hozzávalók fejenként:

• 1 camembert
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 gerezd dió
• 1 kis szelet alma
• néhány levél friss/szárított oregánó vagy kakukkfű
• olívaolaj
• száraz fehér- vagy vörösbor (itt erdélyi áfonyalikőr)

Elkészítés:

• A camembert tetején kis késsel vágásokat ejtünk. Ebbe nyomkodjuk az apróbb darabokra vágott fokhagymát, almát, diót és a friss fűszerleveleket. Szárított esetén csak szórjuk meg vele.
• Tepsibe vagy jénaiba tesszük. Olajat és bort öntünk alá ízlés szerint, amit aztán később ki lehet tunkolni.
• Kissé sózzuk, borsozzuk, majd előmelegített sütőben átsütjük.
• Tálaláskor kinyitjuk a tetejét, és friss, ropogós kenyérrel vagy például krumplival tunkoljuk ki a belsejét. Citromolajjal ízesített salátát vagy balzsamecetes rukkolát kínálunk mellé.

Örökre száműztem az olajban sütött rántott húst a konyhából. És ismét dögevő lettem. Ennek apropójából az örök szerelem, a rántott hús került az asztalra. Ám engem minduntalan visszatartott az elkészítésétől az, hogy ott kell rostokolni, fröcsög az olaj, most ráadásul 40 fok van árnyékban, és ennyire azért nem vagyok mazochista.
Hallottam már a sütőben sült rántott hús mítoszáról, de sosem izgatott fel a dolog, mert viszonylag ritkán csináltam amúgy is.
Most elérkezettnek láttam az időt, hogy kipróbáljam. Néhány próbálkozás található az interneten, de hol itt, hol ott, nekem egyik vagy másik nem tetszett. Minek öntsek alá olajat, ha csirkéből egyébként is kisül a zsír? Miért írják, hogy rommá száradt a bunda, hülyeség az egész?
Hölgyeim és uraim! Nem az!
A mítosz valóság, lehet így rántott húst sütni, mi az, hogy lehet?! Fergetegesen finom. Sokkal, de sokkal finomabb, mint az olajtól csepegő jószágok.
Az én változtatásom mindössze annyi volt, hogy a csirkét felemeltem sütőrácsra a tepsiben, így a zsírja a tepsibe csepegett. Emellett a bundába belecsempésztem az olajat és így ropogósra sült tőle a panír, nem száradt ki. Természetesen lehet úgy sütni, hogy nincs sütőrács, nyugodtan, pontosan ugyanolyan finom lesz.
Ami viszont nagyon fontos: semmiképp ne süssük légkeveréssel, sziklatömbbé fogja szártítani a cupákokat.
Minden rántott hús-szerelmesnek, lustának ajánlom kipróbálásra! Miért is állnánk 1 órát a fröcsögő olaj felett, ha ugyanazalatt az idő alatt a csirke magától megsül, mi pedig mást is csinálhatunk? 
Imádom!

Tipp:

Természetesen bármilyen rántott dolog ugyanígy elkészíthető a fent leírt módon.
Uborkasaláta, és a jó öreg petrezselymes krumpli, amit leöntünk a csirkéből kisült zsírral - egy csepp se vesszen kárba! Szuperül hangzik, ugye?
Vagy a másik fnomság Smith-éktől: a szerb burgonyasaláta.

pH besorolás: közepesen savasít

Előkészület: panírozás

Sütés: 60 perc

Hozzávalók 4 főre:

• 4 nagyobb egész csirkecomb
• 2 tojás
• 1 dl olaj
• só
• liszt
• zsemlemorzsa
• 1 kk pirospaprika
• 1 kk fehérbors

Elkészítés:

1. A csirkecombokat besózzuk - ízlés szerint hagyhatjuk egészben, vagy forgónál kettévághatjuk. Legalább fél órát állni hagyjuk.
2. Előkészítjük a panírt. Egy tányérba liszt, a másikba a tojás, harmadikba a zsemlemorzsa. A liszthez hozzákeverjük a pirospaprikát és a fehérborsot. Az olajat a tojáshoz öntjük, és szintén sózzuk 1 kk sóval, majd simára keverjük.
3. A húst a szokásos menetben bepanírozzuk: lisztbe, tojásba, zsemlemorzsába forgatva.
4. Egy tepsibe tesszük. Ezt kibélelhetjük sütőpapírral, de ez elhagyható, ha nem sül oda benne az étel. Ha van, tegyünk sütőrácsot a tepsibe és erre tegyük a husit. Semmilyen zsiradék nem kell alá, a csirkéből épp elég kisül majd.
5. Piros ropogósra sütjük. Ha nem használunk sütőrácsot, a sütés félidejében fordítsuk esetleg meg a húsokat.

Születésnapot ünnepeltünk a családban. Azon alkalmak egyike, amikor sütök. Krémeset.
Az ünnepelt elég nehéz eset. Mondhatni igényes és kicsit flancos, nem lehetett csak úgy összedobni valamit.
Ilyenkor már hetekkel előtte stresszben vagyok, mert mindig nagy várakozásoknak megfelelve kell megalkotnom a következő tortát. Hozzászoktak, hogy mindig előrukkolok valami újjal, valami meglepővel - persze ezt én szúrtam el. Nem kellett volna mindig szebbet, jobbat csinálni, csak maradni egy szinten. Mostanra azonban izgatottan csillog a szemük, amikor beállítok a soron következő szülinapos tortájával.
Az alapötlet az volt, hogy Irene nagyon szereti az étcsokit és a narancsot együtt. Imádja, ha ragad, ha szaftos a süti, így jött a saját jól bevált finoman krémesre süthető brownie receptem. A narancskrém ezek után adta magát, majd az egészet el kellett rejtenem egy olyan csomagolásba, amire ha ránéznek egyáltalán nem gondolnák, hogy mi rejlik alatta. Így esett a választás a hófehér egyszerű fondantra, minimális díszítéssel. Senki nem gondolta volna, hogy a torta belseje fekete...
Finom volt. Aki szereti narancsos étcsoki ízét, annak biztosan bejön.

pH besorolás: erősen savasít - sajnos

Sütés: 40 perc

Összeállítás: néhány óra

Hozzávalók 12 szeletre:

• egy 24 cm-es és egy 26 cm-es kapcsos tortaforma
• egy adag brownie tészta
• 3 dl frissen facsart narancslé/vagy jó minőségű dobozos
• 1 narancs reszelt héja
• 1 csomag vanília puding
• 1 púpos ek krémsajt (Philadelphia)
• 2 dl felvert tejszín
• 1 kis doboz feketeáfonya vagy szőlő
• bevonáshoz fehér fondant

Elkészítés:

• Brownie tésztát készítünk a fent jelölt módon. Teljesen süssük át, a 26-os formában.
• Hagyjuk kihűlni, vegyük ki a formából, egy cérnaszállal vágjuk ketté.
• A narancslevet tegyük oda melegedni, majd főzzük fel a pudingporral.
• Ha kicsit kihűlt, reszeljük hozzá a narancshéjat, keverjük bele robotgéppel a krémsajtot és a felvert! tejszínt.
• A tészta szélét kicsit faragjuk le, de csak épp annyira, hogy szorosan illeszkedjen a 24-es tortaformába. Tegyük bele az alsó sütilapot. Öntsük rá a krémet, kenjük szét, szórjuk meg a gyümölccsel. Kevés krémet hagyjunk a torta tetejére is.
• Tegyük rá a torta tetejét, kenjük meg nagyon vékonyan a maradék krémmel.
• Tegyük hűtőbe 1-2 órára.
• Ha megdermedt, vegyük ki a tortaformából, és vonjuk be a fehér fondanttal.

Ugye, hogy nem látszik, milyen kis vadóc belülről?

És akkor a következő szint.

Ha már volt kezdő, meg haladó, akkor álljon itt a profi, vagy nyelvvizsgás megnevezéssel "felsőfokú" sushi. De még ez is messze van néhány igen elmebeteg tekerési módtól, ami szintén jön. Majd.

Nem magyarázok semmit, itt csak a technika a lényeg. Aki idáig eljut, az már tud rizst főzni, makit/uramakit tekerni, ez már csak percizitás és odafigyelés kérdése.

A shikai maki azt jelenti kb. négytenger tekercs. Hiszen amikor felvágjuk, és egymás mellé tesszük, a kis körök olyanok, mint a víz fodrozódó, vizen tovafutó hullámai.

Szép sushi. Egyébként édesen fogyasztják, ahogy itt is, papayával vagy mangóval, vagy kiwivel, vagy olyan gyümölccsel, ami tartja az alakját és kellőképpen egzotikus ízű. Az édes sushi így sem lesz a kedvencem, ehelyett elkészíthetjük bármilyen zöldség vagy hal felhasználásával is. Na, úgy már finom.

Szükségünk lesz a következőkre:

• 2 egész norilap
• málnaszörp
• kész sushi rizs
• mangó vagy papaya vagy más
• egy éles (sushi) kés (a képen látható már közelít)
• türelem

És akkor tekerjünk.

És az eredmény

Rettenetesen utálom a régi befőzési módszereket. Nem csak azért, mert hihetetlenül elavult, hanem azért is, mert beletelik egy fél napba.
Azt hiszem, az egyetlen modernkori vívmány, ami ellen nem lázadozom túlzottan, azok a természetes pektintartalmú befőzőcukorok vagy zselésítők. Teljesen felesleges órákig vagy akár csak fél óráig rotyogtatni azt a szerencsétlen gyümölcsöt (kivételt képeznek pl. a sűrű szilvalekvár stb.), hogy aztán tényleg semmi mást ne együnk, csak cukros zselét.
A pektin vagy a befőzőcukor igen jól használható, nem kell ódzkodni tőle. Hiszen hogyan is működik? Azért főzzük azt a gyümölcsöt, hogy a folyadék elfőjön belőle, minél alacsonyabb pektintartalmú gyümölcs, annál kétségbeesettebben forraljuk, hogy aztán a kenyérre vagy a sütibe kenjünk valami agyonfőtt dzsuvás vackot. Mindezt azért, hogy sűrűbb legyen. Azért sem kell órákig főzni, hogy a bacikat, tudomisén miket kifőzzük belőle. Elég azoknak egy rottyantás és megfőnek. Szóval, egyetlen egy épkézláb oka sincs a rotyogtatós lekvárfőzésnek, meg a "tegyélszaliciltatetejére - különbenkidobhatod!" intelmeknek.
A befőzőcukor vagy a készen vett pektin annyiban könnyíti meg az ember dolgát, hogy segít zselésíteni, megóv minket a főzéstől, és a vitaminok nagy hányada szintén túléli ezt a gyalázatos procedúrát.
Mielőtt bárki is elkezd pártoskodni, hogy akkor megromlik, meg felforr, meg akármi... Nem, nem romlik meg, se nem forr fel, semmi nem fog vele történni. Ha az üveg tiszta, és közben nem sütöttünk a lekváros edény mellett olajtól szanaszét fröcsögő rántott húst, akkor semmi baja nem lesz a lekvárunknak.
Se szalicil, se 120 kiló cukor, csak a gyümölcs és egy kis segítség. És kész. A színe is szebb, az íze is jobb.
A ribizli egyébként egy magas pektintartalmú gyümölcs, kevés befőzőcukor kell hozzá, sőt, jól alkalmazható együtt más gyümölcsökkel, amelyeknek alacsonyabb a pektintartalma. Ha valaki édesebben eszi, tehet hozzá több normál cukrot is. De készíthető mézzel is, ugyanennyi mennyiséggel. Alapvetően épp magas pektintartalma miatt, sima cukorral is működik, most viszont sűrűbb, zselé szerű lekvárt kellett készítenem, ezért én is rásegítettem egy kicsit.
Ez itt, kérem szépen, piros és savanyú, de csak annyira, hogy épp nem lesz még szűz tőle az ember. Mi így szeretjük. Az epernek legyen eper íze, a ribizlinek ribizli íze. Nem olvasztott cukrot akarok a kenyeremre kenni. Hanem ribizlilekvárt. Finomat.

pH besorolás: enyhén savasít

Előkészült: üvegmosás, szárazás

Elészítés: 10 perc

Hozzávalók kilónként (4 kis üveg):

• 1 kg ribizli
• 30 dkg pektin tartalmú befőzőcukor / 30 dkg cukor + tiszta pektin útmutatás szerint vagy 1/2 csomag Dr. Oetker dzsemfix

Elkészítés:

• A ribizlit leszárazzuk, megmossuk, lecsepegtetjük.
• A cukrot a gyümölcsre szórjuk, jól összekeverjük, majd botmixerrel pürésítjük. (Kötény vagy játszóruha használata erősen javasolt!)
• A pépet tiszta szűrőn lepaszírozzuk a magoktól és a héjától, majd egy tiszta edénybe öntjük.
• Egyet forralunk rajta, majd előre kikészített üvegekbe töltjük. Lezárjuk, fejreállítjuk, tehetjük dunsztba, de mehet a polcra is.
• Bármilyen módon fogyasztjuk.

Tipp:

Egy kiló gyümölcsből kb. 70 dkg tiszta lekvár marad vissza a paszírozás után.

Röpke csacsogásba elegyedtem Durcsóval, aki szintén szakácstársam a No Salty-n. Valahogy épp arról csevegtünk, hogy milyen rendszerességgel főz azon a helyen, ahol épp a napjait tengeti, amikor megosztott velem egy igazán bölcs elméletet arról, hogy vannak-e vajon igazán jó férfi szakácsok a Földön - vagy csak elhitetik velünk azt, hogy értenek hozzá? Meg kell mondjam, az első röhögés után, be kellett látnom: igaza van...És ezt szeretném megosztani veletek is.

"...biztos szuperjó séfek vannak, akik mind férfiak, nagyon be tudnak indulni, de amit ők a konyhában csinálnak, az nem úgy főzés...az inkább ilyen művészkedési fejlövés...nagyon szakértenek, hogy mi mihez passzol, hogy kell kinéznie és a harmóniák és minden, de egy húsztagú családot már nem bírnának megetetni :)

mondok egy példát:

ősszel még nem rendeltünk ilyen organic zöldségeket, hanem Oliver (ő tud főzni a családból :) ...már amennyire a férfiak tudnak..) vásárolt be és hetente vett egy kiló répát...minden héten
ott állt a hűtőben, én meg nem akartam, h baja legyen, úgyhogy minden héten kellett valamit főzni belőle

de a fenébe, mit lehet egy kiló répából főzni? egy zöldséglevesbe is max 3 szál kell
aztán mikor már egy hónapja állandóan répakrémleves volt, és mind a hárman kikészültünk tőle, (mert persze Oliver maga nem evett belőle, mert nem volt otthon)
akkor szóvá tettük, h álljon már le a répával
és elmagyaráztam, hogy mondjuk vehetne ennyi padlizsánt, cukkinit, gombát, mert azokból kismillió féle dolgot lehet csinálni
na de répából??

mire kicsit megsértődött, h jó, de ő nem szereti amúgy a padlizsánt, az mennyire nyomi zöldség
mondom, MIVAN?

igen, ő azzal már csomót próbálkozott mindenhogy, mindig rossz íze volt
mondom, mert esetleg be kell sózni, különben könnyen keserű marad
nocsak, tényleg? ő erről még nem hallott

aztán főztem bolognai rakott padlizsánt, az egyik legjobb kaja a földön és elismerte, h igazam volt

persze neki nem mondtam, de ez milyen tipikus férfi: a padlizsánt okolja, h béna zöldség, de arra már nem venné a fáradságot, h utánanézzen, h kell megcsinálni - mint ahogy egy háziasszonynak common sense, h a padlizsánt be kell sózni. ahhoz ő már túl büszke, h másoktól kérjen segítséget, inkább nem főz padlit..."

Mélyen egyetértek.

Elérkezett az idő a folytatásra a kezdők sushija után. Valószínűleg sosem gondoltam volna arra, hogy egy egész posztot szenteljek neki, annak ellenére, hogy rendszeresen kísérletezünk a különböző variációkkal. Aztán volt egy eszmecserém az egyik kedves szakáccsal fenn a NS-n arról, vajon érdemes a halat lefagyasztani vagy nem, mielőtt felhasználom nyersen sushinak. Bevallom, senki nem tud meggyőzni arról, hogy ne tegyem, még egy séf sem. Rostok ide vagy oda...Ha akarja, ő nem fagyasztja le, de én továbbra is inkább ezt ajánlom minden vállalkozó szelleműnek, bármilyen nyers hallal is próbálkozik. Bevizsgálás ide vagy oda...Majd akkor elhiszem, hogy jól működik a rendszer, amikor már nem fogok látni fertőzéseket itt vagy ott az ún. bevizsgált haltól. Addig a lelkes amatőrök nyugodtan dobják be a fagyasztóba a halat, a bátrabbaknak és séfeknek természetesen nem kell.

Alapvető szabályok:

- ne főzzük túl a rizst

- a kezünket mindig nedvesítsük be, mielőtt a rizshez nyúlunk, de vigyázzunk, hogy a nori ne ázzon el

- a kész tekercset szabályosan vágjuk fel: ez makitekercsnél (felezett noriból) 6 részre - először félbe aztán háromba -, futomakinál (kövérmaki egész norilapból) először félbe, aztán négy részre vágjuk

- ha még eszembe jut valami, leírom

És akkor íme a hernyó vagyis caterpillar tekercs. Igen divatos, meg minden, de ízélményt ez is csak annyit nyújt, mint az összes többi. Hiszen ugyanaz van benne. Nori, rizs, hal, wasabi, zöldség vagy egy-két fura ráadás. Pont.

Hozzávalók 1 hernyóra/1 főre:

A rizs főzését nem írom le, azt mindenki megtalálja itt.

Nézzük az összeállítást képekben.

Uramakit készítünk, vagyis kifordított tekercset.

Annyira azért nem nehéz...Vegák a halakat lehagyhatják.

Sushi profiknak pedig itt található.

Kaptam Mrs. Smith-től egy linket. Aki kedvet érez, csatlakozzon.

Filmet rendezhetsz közösen az egész világgal

Kaptam ma a kérdést, tudom-e a cicvara (csicsvara) receptjét vagy tudom-e, hogy mi az.
A téma azonnal adott volt a következő tényfeltáró nyomozáshoz, ami közben vadul pötyögve a szerb - magyar szótárt, próbáltam fellelni a változatokat.
Császármorzsának hiszik - legalábbis Magyarország déli vidékein ezzel a névvel illeték a búzadarát tartalmazó,mai napig császármozsaként futó változatot. Ezt is ezerféleképpen készítették, volt olyan, amit sűrűre gyúrtak, majd csipetkeként szaggatva serpenyőbe sodorták, megpirították és ezt ették cukorral meghintve, retekkel vagy újhagymával. Brrr....
Mégsem ez a cicvara. Eredetileg egy szerb étel és úgy készül, mint a puliszka/polenta, és tojást is ütnek bele. Eszik reggelire mindeféle jóval. Ez nem nagyon mozgatott meg, annyira azért nem rajongok a puliszkáért,viszont találtam egy ehetőnek hangzó változatot, amit Mostar városának környékén készítenek. A mostari cicvara.
Laktató és gyors. Új kedvencre tettem szert.

Az eredetinél nem jár hagyma a krumplihoz. Én viszont nagyon szeretem a hagymás tört krumplit, így ez került alá. De azért még el tudom képzelni egy kis füstölt szalonnával zsírjára pirítva, megcsurgatva...Úgy magyarosan.

Ti mit ismertek cicvaraként?

pHbesorolás: erősen savasít

Elkészítés: 10-15 perc

Hozzávalók fejenként:

• 3 nagyobb szem krumpli (kb. 30 dkg)
• 1 fej hagyma
• 5 dkg vaj
• 1 csapott ek liszt
• 1 dl tejszín
• szükség esetén még egy kis tej
• 5 dkg túró
• só, bors

Elkészítés:

• A krumplit akár héjában, akár már felkockázva feltesszük sós vízben főni.
• Amíg puhul, hagymát pirítunk olajon.
• Ha megpirult, hozzákeverjük a durvára tört krumplit.
• Egy serpenyőben felolvasztjuk a vajat. Beletesszük a lisztet, egyszer felforraljuk.
• Hozzáöntjük a tejszínt, sűrűre főzzük, ha nagyon összeállna, tejjel higítsuk óvatosan (2-3 ek). Sűrűn krémesnek kell maradnia.
• Morzsoljuk bele a túrót, sózzuk borsozzuk bőven, majd a krumplira öntve forrón tálaljuk.

Ebben nem ismerek megalkuvást. Nem, ez lehet, hogy nem klasszikus pitetészta. Mi több, egy egészen más sütinek a tésztája, de amióta édesmama kitalálta, rá kellett jönnöm, hogy a többit ehhez képest annyira nem szeretem.

Régen volt még, amikor a szomszédunk mindig áthívott minket meggyet szedni szezonban. Nagy buli volt, legalább akkora, mint amikor a dédiék cseresznyefáját mentünk megkopasztani. Most már se dédi nincs, se a néni a szomszédban, a fát meg már kivágták. Ezek a nyomi németek meg véletlenül semi favorizálják a meggyet. Sem a sóskát. Talán a savanyú változatok már nem jönnek be nekik annyira...De találtam. Nehezen.

Hát, elkészült a mi meggyes piténk, ahogy mi szeretjük. A tészta egyáltalán nem szárad ki. Bátran ajánlom.

pH besorolás: erősen savasít

Előkészület: 10 perc

Sütés: 30-35 perc

Hozzávalók  6 főre:

• 4 tojás
• 25 dkg cukor
• 1 dl víz
• 1 dl olaj
• 25 dkg liszt
• 1 tk sütőpor
• 30 dkg magozott meggy

Elkészítés:

• A sütőt előmelegítjük 180 fokra (nem légkeverés)
• Kivajazzuk-lisztezzük a tepsit.
• A tojássárgákat szétválasztjuk a fehérjétől. A sárgákat a cukorral fehéredésig keverjük.
• Belekeverjük az olajat és a vizet, majd a sütőporos lisztet.
• Egy csipet sóval felverjük a tojásfehérjét és az előző tésztával homogénre keverjük.
• Tepsibe öntjük és beledobáljuk a meggyet.
• Tűpróbáig sütjük.

Tipp:

Van, aki a meggyet belisztezi, hogy ne süllyedjen le a tészta aljára. Ennél a tésztánál nem kell.

Sosem voltam oda a müzliért. A zabpehely még csak-csak, na de amikor tele van mindenféle szárított cukrozott gyümölccsel és egy kis tálka müzli több kalóriába van, mint egy tányér pacalpöri, akkor nem biztos, emellett teszem le a voksom. Akkor már marad a jó kis haza szalonnás rántotta...

Jóuram viszont szereti. Azt ugyan fel nem foghatom miért, de ugyanígy számára a mi szép fehér kenyerünk ehetetlen, bármilyen jó pékségből veszem is.  Így történt egy napon, hogy jóuram felhívott, még mielőtt az irodába indultam volna, hogy úúúúgy vágyik egy kis édesre, nem sütnék-e valamit. Ez igen ritkán fordul elő. Azt is tudtam, hogy ha rájön az ehetnék, akkor mindig az ilyen szárazabb, kávéhoz harapdálható sütiket részesíti előnyben. Tehát, legyen piskótás, legyen kicsit citromos, és imádja a Knusper müzlit. Ez az a müzli, amit hiába gyártanak nagy műgonddal ropogósra - nem akarom tudni hogyan - én mégis órákig képes vagyok tejben áztatni, hogy szottyos legyen...Ezeket összegezve született meg ez a süti, ami nem nagy találmány, de írtó finom lett. Nekünk, akik nem vagyunk oda a habos sütikért, ezek jelentik a menekvést. De akár csak kávézgatáshoz, reggelire is kiváló.

pH besorolás: erősen savasít

Hozzávalók 6 főre:

• 3 tojás
• 18 dkg cukor
• 1 dl tejszín
• 1 dl olaj
• 18 dkg liszt
• 10-12 dkg Dr. Oetker Knusper Müzli (sima, mazsola nélkül, de lehet több is)
• 1,5 tk sütőpor
• fél citrom reszelt héja
• ízlés szerint bogyós gyümőlcs, itt egres (de ez el is hagyható)
• 2 ek porcukor

Elkészítés:

• Kivajazunk és kilisztezünk egy 24-es tortaformát vagy egy 25x30-as tepsit.
• A sütőt előmelegítjük 180 fokra.
• A 3 tojást felverjük 5 percig a cukorral.
• Hozzáadjuk a tejszín, az olajat, elkeverjük.
• A müzlit, a citromhéjat keverjük el a liszt és sütőpor keverékével, majd adjuk a tésztához. Keverjük össze és öntsük a tepsibe.
• Dobáljuk meg a gyümölccsel, de ez el is hagyható.
• Kb. 40 percig, tűpróbáig sütjük.
• Ha kész, a porcukrot 1 ek vízzel elkeverjük és a süti tetejére csurgatjuk. (lehet citromlével is)